A mai magyar valóság, a közszférában dolgozni akarók pályáztatásáról....
Előzetesen... egy iskoláról van szó, amit már márciusban megkerestem önéletrajzommal, hogy ha akad megüresedő állás, akkor hátha megkeresnek, ugyanis a már meghirdetett, pályázható állásokkal kapcsolatosan csak rossz tapasztalataim voltak. Az igazgatóhelyettessel abban maradtunk, hogy feltétlenül meg fog keresni, de a közeljövőben ne is számítsak rá, hisz megvan a létszám... Rendben gondoltam, de így mégiscsak közelebb kerültem a mindenki által oly "nagyra becsült" tanári álláshoz, mert már a meghirdetés előtt az asztalukon lesz az önéletrajzom.
Teltek, múltak a hónapok (egyébként 2 éve vagyok pályakezdő munkanélküli az egyetem befejezése óta, és azt most nem részletezném miből élek) amikor is eljött a június, és figyelmes lettem ugyanazon iskola által kiírt tanári állásra. Ráadásul rögtön két helyre kínálkozott lehetőség. Ho-hó!!! Gondoltam itt már nem lehet nagyot hibázni. Felhívtam az iskolát még aznap, hogy az önéletrajzomra még egyszer felhívjam a figyelmüket (vagyis hogy csekkoljam emlékeznek-e még rám), amit ugye már pár hónapja megkaptak. Persze senki sem tudott semmit róla, de még arról sem hogy bent jártam. Semmi gond... ezzel nem fogtok ki rajtam. Bevittem még 1 példányt személyesen. Ezek után vártam a pályázat eredményét. Persze nem ölbetett kézzel. Utánakérdeztem pár ismerősömnél, hogy van-e kiválasztott embere már az iskolának.... (mert ugye az mindenki előtt tiszta, hogy kik és hogyan nyerik el ezeket a pályázatokat, TISZTELET A KIVÉTELNEK) ... és teljesen véletlenül már megvoltak az emberek, még mielőtt kiírták volna az állást. (sajnos nem ez az első eset amivel találkoztam a 2 év során, de most úgy éreztem nem bírom tovább magamban tartani) Megjegyzem az állást kötelesek meghirdetni, hacsak nem belső áthelyezésről van szó, vagy az ott dolgozó, ideiglenesen felvett munkatárs, már legalább 10 hónapja áll az iskola alkalmazásában.
Ennek ellenére még mindig bíztam benne, hogy hátha nem csak a "kinek a kicsodája" szempontok fognak dönteni.... Nem így történt. Így a minap felkerestem az iskolát és rákérdeztem a pályázati eredményekre, mivel még csak arra sem vették a fáradtságot, hogy felhívjanak vagy értesítsenek a döntésről. Ennek ellenére még csak információt, magyarázatot sem voltak hajlandóak adni, hogy miért nem feleltem meg az állásra. (persze nem kötelességük) És akkor kiszakadt belőlem..., hogy tudom kik nyerték el a pályázatot (név nélkül). Persze a meglepődöttség rögtön kiült az arcukra, de még csak meg sem próbálták tagadni, holott hivatalos döntés és eredményhirdetés csak a holnapi nap (júl. 3.-án) várható. Stikli van a pályáztatás körül, de még tagadni is hanyagok voltak. (ezek után már azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán behívtak-e valakit felvételi elbeszélgetésre) Egyébként szintén pályakezdők kapták meg az állásokat, azzal a különbséggel, hogy ők ebben az évben végeztek. (tényleg csak zárójelben: olyan kvalitásaim vannak a szakmán kívül, ami 100%-osan illeszkedne az iskola profiljába és még gyakorlatom is, amit persze nem iskolai oktatási keretek között szereztem)
De tételezzük fel, hogy nem kerültem volna be még az első két helyre sem, mert ugye mindig vannak jobbak... és ugye mit szeret és keres minden munkáltató? Fiatal legyen és legyen minimum 10 év munkatapasztalata. Ennek tükrében, ha én lennék az iskolaigazgató, akkor az egyik helyre biztosan egy tapasztalt kollégát alkalmaztam volna, aki megfelelő tapasztalattal bír és a másik helyre pályakezdőt veszek fel. (de nem egyformán gondolkozunk)
A probléma a megfelelő törvényi szabályozás hiányában keresendő, hiszen kibúvót biztosít az iskolaigazgatóknak a felelősség és az elszámolási kötelezettség alól az önkormányzat vagy a lakosok felé. (elvégre közügyről lenne szó, vagy mi) Ugyan meghirdetik az állást, azt a látszatot keltve, hogy minden a legnagyobb rendben és törvényesen zajlik, de nincs leszabályozva, hogy nyilvánosságra kerüljön az, hogy a potenciális jelentkezők közül valóban a legalkalmasabbat alkalmazták-e.
Mivel sajnos se a törvény nem áll az oldalamon, se magas beosztású rokonaim nincsenek, így a demokrácia, a szólásszabadság és az istenadta bloggolás lehetőségével élve próbálok elégtételt keresni.... és biztos vagyok benne, hogy az én esetem nem egyedi. Persze ez csak egy tanári állás, mégis kísértetiesen hasonló a pályáztatás módja az országos nagyberuházásokat elnyerő, és az adófizetők zsebéből milliárdokat kihúzó nagyvállalatok között...
Még egy kis adalék így a végére: a velem együtt végzettek legtöbbje ugyan pályaelhagyó, de akik mégis iskolában dolgoznak, azok szinte kivétel nélkül ismerettségre alapozva kaptak meg egy-egy állást. Gondoltam feljelentést teszek az ügyben, de az informátorom félve minden retorziótól, nem áll mellém.
